Kávé és Cigaretta

Ijesztő...

Csörög a telefon.
- Halló, tessék! V.Gy.
- Igen? Köszönöm..
-Nem, nem.
-Nem lehetne ezeket a kérdéseket máskor megbeszélni?
-Igen, köszönöm.
(Ez csak a vonal ezen a végén hallható párbeszéd volt.)
Ezután V.Gy. bement a nagyszobába, és pontosam tudta hová kell nyúlnia.
Elővett egy fekete dossziét, amin egy fehér olajlámpás díszeleg lánggal.
Kivitte a konyhába. Kinyitotta, és fásultan 17 éven belül inmáron 9.-szer elkezdte kitölteni. Közben látszik a szemén... "Most már én vagyok a legöregebb..." Majd kevert egy fröccsöt.

Riasztó, ha már valaki ilyen gépiesen áll a halálhoz...

Csak az emelkedő hangulat kedvéért...

In memorian K.L. - életének 79. évében, ma délután öt órakor elhunyt.
Vegyészmérnök, ex-bohém kurafi...

65perc...

Durván ennyit bírtam, a 420perces pénteki órarendemből. Megöl, ha sok ember van körülöttem (éljenek a pánik rohamok), és az is kicsit gyilkol, ha csak egy. Egynek a jelenléte nem ölne meg percről percre... De... Hagyjuk... Nem jó... Nagyon nem...

Mi már leszoktunk róla...

Ajánlom mindenkinek (Magyarország kicsit másképp; de ez is jogos...) :

Tereskova - Magyarország

Van egy ország,
ahol ébren kell élnem,
Magyarország.
A te arcodban látnám
a magam arcát.
Ölelésben ínség,
a hazug ügyben hűség voltál.
Én ezt arcot már őrzöm
Magyarország.
De mégis hiszek egy életen át...

Magyarország,
te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Én a te lelkedre bízva
Magyarország.
Ne vezess meg engem,
és amit meg kell tennem,
segítsd!
Legyél a holnapba rejlő bizonyosság,
én, az életem bíztam rád.

Magyarország!
Ahol élnem kell, kérlek
Magyarország.
Ahol az arcomba vágják
a magam arcát.
Ahol a túl jó nem kell,
csak az a jó középszer.
"Te várj!"˛mondod,
és űzöl el tőled
Magyarország,
én, ezer év óta várok rád.

Gyere, és egyszer végre,
amikor új nap ébred,
ne várj!
Gyere, és ébredj fel végre
Magyarország!
Én, 1000 év óta várok már.

Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Nagy elődök kérnek,
kiket elűztél innen
hazánk.
Jól emlékszel rájuk,
Magyarország!
Milliók fájdalma szállt már rejád.

Nagy elődök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
hazám.
Ahogyan ők élnek benned,
Magyarország.
Áldásod szálljon végre ránk!

Legyél a számomra is bizonyosság, én is az életem bízom rád.

Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság,
és a mi áldásunk szálljon rád!

Ma...

Kelj fel, van kávé tejjel
legyen ennyi elég
Nem kell, könnyes szemmel
az a -milyen más volt rég-
Látod, tükörben álmok
rozsdamarta arca
Elmúlt a szívekben gyúlt
nagy szavak hatalma
Ne félj, én még itt vagyok,
Csak csendben és halkan
Még suttognak angyalok
Csak te sem hallod már
A pokoli zajban

Kelj fel, van kávé tejjel
s egy mosoly is lesz még
Lesz reggel, meg minden rendben,
ha nem is olyan szép
Mint a kék ég nagy kanállal
s a lében úszó gépek fényes
ablakában elrepülő lélek

Ez nem az én korom... "Hehe."

Summa summarum: 2007.04.12.

Ma gondolkozás nélkül ültem a második világban… Vártam, hogy az óra 15:00-ra érjen, és már pucoltam is. 15:02: kilépek a napfénybe… Világot kikapcs. Most már végleg én voltam és a gondolataim. Lábak bekapcs. Cél? Minél messzebb innen, olyan helyre, ahol magamban lehetek.
15:25: Előttem egy rét terült el, szerencsére kevesen voltak. Egy üresebb szegletet kiszemeltem. Kabát a földre, én rá. Elővettem a táskából a doboz sört, ami a közeli boltban került bele 139 hufért. Mélyet kortyoltam, és kiléptem innen. Meghúztam a listát: Ma hány embernek hazudtam? 4, és egynek nem, de ő csak rossz pillanatban kapott el. Második korty, bevillant valami órarendféle, amelyen villog az, hogy Pszihó 1… Csapok rá egy nagy x-t… Így a csütörtök hasonló lesz a szerdához… Pipa helyett x-ek, de nem érdekel… Kortyoltam még egyet… Üres lett a doboz… A hátamra feküdtem, és csak zuhantam a gondolataim mélyére… Egy a fejem mellett pattanó labda rántott vissza a mocsokba… Morcosan felálltam, szedtem a cuccom, és a lábam vitt át a hegy kicsi utcáin meg lépcsőin…
Hehe. Tó. Hehe.

Elhunyt Kurt Vonnegut

Béke poraira!
84 éves korában elesett, és súlyos sérüléseket szenvedett.
Az ő szavaival élve:

"Hehe."

Vonnegut haláláról felesége, Jill Krementz magyar idő szerint ma hajnalban értesítette a sajtót. Elmondta, hogy férje néhány hete New York-i, Manhattanben lévő otthonában elesett és súlyos agysérülést szenvedett.

Az író 1922. november 11-én született Indianapolisban, ősei a vesztfáliai Münsterből származtak, a 19. század közepén érkeztek Amerikába.



Vonnegut vegyészként végzett - miután korábban eltanácsolták a Butler Egyetemről, mondván, nincsen írói tehetsége -, majd a második világháborúban az európai hadszíntéren harcolt. Hadifogolyként átélte Drezda bombázást, minden idők egyik legbrutálisabb légitámadását. A rettenetes pusztítást csak hét ott fogvatartott amerikai élte túl, Vonnegut volt az egyik. (Ezt az élményt dolgozta föl legfontosabbnak tartott műve, az Ötös számú vágóhíd.)

Három regényét megfilmesítették. Az Ötös számú vágóhíd zenéjét Glenn Gould szerezte. A Bajnokok reggelije (1973) című könyvéből készült film producere és egyik főszereplője Bruce Willis, a másik főszereplő Nick Nolte, aki a harmadik megfilmesített könyv, az Éj anyánk főszereplője, a háborús bűnös Howard Campbellt alakítja.

További fontosabb művei a fentieken kívül: Börleszk (1976), Mesterlövész (1983), Galápagos (1985), Hókusz-pókusz (1990), Időrengés (1997).

Vonnegut képzőművészi tehetsége is ismert: az Ötös számú vágóhíd eredeti kiadását saját maga illusztrálta, a Bajnokok reggelijének közbotrányt okozó rajzait szintén ő készítette.

(Index)

Gondolatok...

Két világ között vergődöm. Az egyik könnyű, pénzes mámort ígér, és bágyadt nappalokat. Olyanokat, melyek úgy telnek, hogy azt mondod: Még… Még. MÉG! Amikor alig várod az estét, hogy újra a mocsokban legyél. Újra lüktessen az ereidben, és megint kiszakítson onnan, ahol élned kell, de nem szeretsz élni. Ad egy látszatot pár órára. Ad egy megnyugvást. De mindez elmúlik, ha nem kapsz belőle többet. Idővel egyre többet kell kapnod belőle, mert nélküle egyre elviselhetetlenebb. Ilyenkor elgondolkozol: Kell ez nekem? Oda jutsz, hogy nem, de mégis újra ott találod magad a körben, mert nincs semmi, ami visszatartson. Ez a materiális mámor világa, ez az elme halála.
A másik világ, pedig taszít. Nem látok benne semmi jót, csak egyet. Azt viszont megkapni nem lehet. Ezt a világot uralják a félelmek. Ebben semmi sem biztos, de százszor jobb lenne, mint az első, ha ebben nem az elme győzne, hanem a szívünk.
Nem gondolkozva rontok át ezen a világon minden nap, és menekülök a másikba, legtöbbször legálisan. Az első világ azoknak jött létre, akiknél nem az elme uralkodik, akik a szívükre támaszkodnak. Ám mégis racionalitást kéne mutatniuk, egy az érzelmeket másodrendűnek tekintő világban, de nem megy nekik. Ők ezt a világot választják, mások fásultan a másodikat. Én ? A kettő között vergődöm. Próbálom egyesíteni a kettőt a magam módján. Hisz az első világ mámorát át tudnám érezni a másodikban. Tartósabb is lenne, kevésbbé káros, és nem magányos…

[Upgrade: Győzött az első... 2007.04.11.]

Sajnálom Tesó!

Tényleg sajnálom... Bocsáss meg...

Az egyetlen G'n'R szám, amit meghallgatok

Guns 'n' Roses - Coma

Hey you caught me in a coma
And I don't think I wanna
Ever come back to this...world again
Kinda like it in a coma
'Cause no one's ever gonna
Oh, make me come back to this...world again
Now I feel as if I'm floating away
I can't feel all the pressure
And I like it this way
But my body's callin'
My body's callin'
Won't ya come back to this...world again
Suspended deep in a sea of black
I've got the light at the end
I've got the bones on the mast
Well I've gone sailin',
I've gone sailin'
I could leave so easily
While friends are calling back to me
I said they're
They're leaving it all up to me
When all I needed was clarity
And someone to tell me
What the fuck is going on
Goddamn it

Slippin' farther an farther away
It's a miracle how long we can stay
In a world our minds created
In a world that's full of shit

Help me
Help me
Help me
Help me
Bastard

Please understand me
I'm climbin' through the wreckage
Of all my twisted dreams
But this cheap investigation just
Can't stifle all my screams
And I'm waitin' at the crossroads
Waiting for you
Waiting for you
Where are you?

No one's gonna bother me anymore
No one's gonna mess with my head no more
I can't understand what all the fightin's for
But it's so nice here down off the shore
I wish you could see this
'Cause there's nothing to see
It's peaceful here and it's fine with me
Not like the world where I used to live
I never really wanted to live
Zap him again
Zap the son of a bitch again

Ya live your life like it's a coma
So won't you tell me why we'd wanna
With all the reasons you give it's
It's kinda hard to believe
But who am I to tell you that
I've Seen any reason why you should stay
Matbe we'd be better off
Without you anyway
You got a one way ticket
On your last chance ride
Gotta one way ticket
To your suicide
Gotta one way ticket
An there's no way out alive
An all this crass communication
That has left you in the cold
Isn't much for consolation
When you feel so weak and old
But is home is where the heart is
Then there's stories to be told
No you don't need a doctor
No one else can heal your soul

Got your mind in submission
Got your life on the line
But nobody pulled the trigger
They just stepped aside
They be down by the water
While you watch 'em waving goodbye
They be callin' in the morning
They be hangin' on the phone
They be waiting for an answer
When you know nobody's home
And when the bell's stopped ringing
It was nobody's fault but your own
There were always ample warnings
There were always subtle signs
And you would have seen it comin'
But we gave you too much time
And when you said
That no one's listening
Why'd your best friend drop a dime
Sometimes we get so tired of waiting
For a way to spend our time
An "It's so easy" to be social
"It's so easy" to be cool
Yeah it's easy to be hungry
When you ain't got shit to lose
And I wish that I could help you
With what you hope to find
But I'm still out here waiting
Watching reruns of my life
When you reach the point of breaking
Know it's gonna take some time
To heal the broken memories
That another man would need
Just to survive

Hihetetlen...

Milyen szinten nem érdekelnek. Beszélnek hozzám, de nem fogom fel. El se jut az agyamig a sok bla-bla, meg bazmeg. Nem veszik észre, hogy terhes nekem az, hogy beszélnek hozzám és piszkálnak. Nem fog ez így menni...

Súly: 90 kg.
Vérnyomás: Nem észlelhető hg/mm
Hangulat: "Azt még csak hagyjad is." pont
Életkedv: 0 pont és csökken
Munkakedv: -20 pont

Kötődések...

Tegnap beszéltem a kisebbik nővéremmel. Elmondtam neki, hogy nem kötődöm a családomhoz. Nem érdekelnek a kis bazmegjeik, régóta. Meghallgatom, de ennyi. Erre Ő rám támad (kicsit), hogy miért érzem ezt. Elmondtam. Azóta hülyének tart, hogy miért pont ahoz kötődöm, akit megneveztem. Mondtam neki azért, mert ezt érzem. Csak nála éreztem ezt ebben a büdös életben, senki másnál... Más nem vált ki belőlem semmit, még ha elsőre jól is esik a kényeztetése... De elég egy óra magány, és tudom mi kell, és az általában nem a mellettem ülő személy, de nem is a magányos kóborlás az élet útjain vagy a fák között. Egyedül, csak oda fejlődök, ahonnan jöttem. Vele fejlődtem, Vele erős voltam, Vele nem érdekelt a világ támadása, kivédtem... De most itt állok védtelen. Mindennap egy-két óra, amíg ráveszem magam, hogy meg kellene mozdulni... Minden támadás talál, és nem tudok mit tenni ellenük. Nem látom értelmét a védekezésnek. Őt védem, mert (igen) páran, csak rosszat mondanak róla... Fáj...

Tényleg nem érzek mást... Ezt még két embernek mondtam el. Ők csak elképedtek, és kérdezték miért. Elmondtam. Nem fűztek hozzá semmit, csak annyit: "Ez így rossz,de értelek."


"Én nem az életet választottam. Én valami mást választottam."

Gázbojlerszerelés... Egy BTKsnál

Hmm... Csörög a teló... "Jaj, nincsen melegvíz. Megtudnád nézni ?" "Persze."
Átérek. Benyom a gázcsap és ráad a szikra. Lőn melegvíz. A fizetség ? Palacsinta.

Éjszakai gondolatok...

Köszönöm, hogy nem mersz hinni nekem. Köszönöm, hogy nem a szívedre hallgatsz, hanem a hülye filózásra. Köszönöm, azt hogy legalább egy napra jól érezhettem magam, amíg bújtál és hagytad, hogy ölehesselek. Mástól ez nem esett jól... Másnál nem érzem jónak, hogy érinthetem. Nem esik jól, hogy csókolom a homlokát... Nem érzek semmit... Veled viszont földöntúli gyönyör a világ. Szép, gyönyörű és okos vagy. Ezen a planétán megismételhetetlen. Egyetlen...


Szeretlek... Ennyi...

A fiú és a tündérek (1.) – A kezdet…

Egyedül állt egy koromsötét rengeteg mélyén. Magas fekete fák vették körül, végeláthatatlan magassággal. Rajta és a fákon kívül nem volt ott semmi. Kereste a fényt, amely az út közepén magára hagyta. Semmi híre se volt róla.
Hirtelen fény gyűlt a távolban és ő futva indult meg felé. Valami furát kezdett érezni. Valami nem volt az igazi. „Igen… A fény színe”- gondolta – „Ez nem az a szín.” Megállt nem futott tovább. A fény közelebb jött. Lebegve megtorpant előtte. – Miért nem követsz? – kérdezte. – Nem téged kereslek.- hangzott a fiú válasza. A fény remegni kezdett, majd villant egyet és hamuként hullt alá. A pernye, amikor elérte a földet izzani kezdet. Az izzásból egy lány alakja formálódott ki. Megállt a fiúval szemben. – Megértelek. -mondta – Akkor én is megyek. Ha nem lehetek a fényed, akkor nem leszek tündér többé, csak tévelygő lélek, aki szintén örökkön keres.
Megfordult és elfutott a sűrű fák között. Sírása sokáig visszhangzott a fiút körülvevő fákon. A fiú csak állt tovább magában. Fájt neki, hogy megölt egy tündért és teremtett egy bolyongó lelket. Tétován tovább lépdelt az úton. Undorodott tettétől és eldöntötte: Ezek után nem hisz semmilyen fénynek, míg nem lesz bizonyos, hogy az az ő fénye…